Az ördögcsáklya, más néven ördögkarom (Harpagophytum procumbens) Afrika-szerte népszerű és széles körben alkalmazott gyógynövény, nevét a jellegzetes formájú, karomszerű tüskékkel borított terméséről kapta. A Dél- és Kelet-Afrika szavannás-sivatagos területeiről származó, lágyszárú, évelő növény a XX. század közepén került Európába. A gyógyászatban elsősorban 15-20 cm hosszú, 3-5 cm átmérőjű másodlagosan vastagodott gyökereit alkalmazzák, melyet darabolást követően szárítanak és porítanak. Az ördögcsáklyagyökeret külsőleg hagyományosan sebek, kelések kezelésére alkalmazzák. Készítményekben elsősorban a gyökér vízzel, vagy alkohollal készült száraz kivonatát használják.

A gyökér jellegzetes tartalomanyagai az iridoid-glikozidok (pl.: prokumbid, harpagozid, harpagid), ezen kívül fitoszterinek, flavonoidok, triterpének és egyszerű cukrok is megtalálhatók benne. Feltehetően az iridoid-glikozidok, közülük is leginkább a harpagozid a felelősek a növény gyulladáscsökkentő hatásáért, amelyet a vegyületek a lipoxigenáz enzim gátlásával, a leukotrién képződés mérséklésével valamint a TNF-felszabadulás csökkentésével érnek el, azonban nincsenek hatással a ciklooxigenáz enzimre. A kivonat fájdalomcsillapító hatása gyengébb, mint gyulladáscsökkentő aktivitása, ezért alkalmazása elsősorban krónikus gyulladásban ajánlott. Az ördögcsáklyagyökér kivonata elsősorban degeneratív ízületi megbetegedések kiegészítő terápiájára alkalmazható.

Külsőleges használat esetén mellékhatásait nem írták le, alkalmazásának speciális ellenjavallata sincs azon túl, hogy nyílt sebeken, nyálkahártyán használata kerülendő.